A csiszolás folyamata során az anyagból apró részecskéket távolítanak el a cél érdekében, ami általában a sima, egyenletes felület elérése. Ennek során éles vagy durva felületet alakítanak át sima felületté. A csiszolásnak kétféle módja létezik: a kézi csiszolás és a gépi csiszolás. A csiszolási folyamat során különböző szerszámokat és csiszolóanyagokat használnak, mint például csiszolópapírt, végtelenített csiszolót, négertárcsát, vliest (azaz hálós szerkezetű csiszolót), vagy tépőzáras csiszolót.
A kezdetek: kézi csiszolás természetes anyagokkal
A csiszolás mint technika az emberi civilizáció történelmének korai szakaszában kezdődött. A különböző anyagokat már az őskorban elkezdték az emberek megmunkálni, hogy használati eszközöket és fegyvereket hozzanak létre. Gondoljunk csak a különféle régészeti leletekre, mint a nyílhegyek, dárdahegyek vagy kések: nem csak kényelmesebbé tették segítségükkel a mindennapokat, de létszükséglet is volt az elkészítésük. A csiszolás folyamatában ekkor még olyan természetes anyagokat használtak, mint a kő vagy a kvarc.
A történelem során a csiszolási technikák folyamatosan változtak és alakultak a technikai adottságoknak és szükségleteknek megfelelően. Az ókori kultúrákban a csiszolás folyamata nagyot fejlődött. Ekkor már jellemzően nem csak a használati tárgyak és fegyverek készítése során, de a különféle dísztárgyak alkotásánál is többféle csiszolási módot alkalmaztak. A csiszolóeszközök tárháza már igen széles volt, bár tény, hogy a technológiai fejlődés kezdetén tartottunk, így a kézi csiszolás vagy az egyszerű mechanikus eszközök használata volt a jellemző. Gyakran használtak csiszolásra például homokot, reszelőt, csiszolókövet vagy természetes alapanyagú polírozóanyagot.
A középkori csiszolási technikák és eszközök főként kézi munkára épültek. A technológiai fejlődés ebben az időszakban lassú volt, így a csiszolás továbbra is időigényes, kézi és folyamat maradt. Igazi fejlődést a csiszolás történetében az ipari forradalom hozott.
Ipari forradalom: jönnek a csiszológépek!
Az ipari forradalom idején a csiszolás technológiája is átalakult a gépesítés, az új anyagok és a fejlettebb eljárások hatására. Az új gépek, anyagok és eljárások nagyban hozzájárultak a csiszolás hatékonyságának és minőségének javulásához, ami pedig további iparágak fejlődését segítette elő.
A gépi csiszolás nagyobb sebességgel és precizitással végezte már el a feladatokat. Emellett új és hatékonyabb csiszolóanyagokat kezdtek el alkalmazni. Az előállított korund, szilícium-karbid, cirkónium és kerámiák csiszolószemcséi kiválóan alkalmasak voltak a különböző anyagok felületkezelésére. Mivel az ipari forradalom elősegítette a tömegtermelést és a termékek standardizációját, a csiszolási eljárásokat is szabványosították, ami javította a termelés hatékonyságát és minőségét.
21. század: minőségi robbanás a csiszolástechnika világában
A 21. század csiszolási technikái sokkal változatosabbak és fejlettebbek, mint korábban. A modern gépek, eszközök és technológiák lehetővé teszik a hatékonyabb, precízebb és gyorsabb csiszolást számos különböző iparágban. A jelenlegi leggyakoribb csiszolási technikák és használt anyagok a következők:
Robotizált CNC Csiszológépek: A csúcstechnikát a CNC (Computer Numerical Control) gépek képviselik. Számítógép-vezérlésűek, és precíz csiszolást tesznek lehetővé a programozott mintázatok alapján, komplex formájú tárgyak csiszolását végzik. Ezeket a gépeket több iparágban, például gépgyártásban, autóiparban és repülőgépgyártásban használják. Szinte bármilyen csiszolóanyagot alkalmazni lehet velük a lamellás tisztítóktól, végtelenített szalagoktól, a tépőzáras vlies anyagokig.
Automata görgőpályás csiszológépek: Ők nagy mennyiségű lapos, egyenes felületű anyag hatékony csiszolására alkalmasak. Általában a bútorgyártásban vagy a fémiparban használják őket. Itt főként végtelenített csiszolópapírt vagy végtelenített vásznat használnak több fázisban, ahol fázisonként eltérő csiszolószemcse méretet alkalmaznak. Előfordul, hogy kombinált (vlies és vászon) furatos lamellás csiszolókat raknak egymás mellé, hogy esztétikus, szálra húzott felületet kapjanak.
Lap- és szalagcsiszolók a fenti technológia elődei/kistestvérei: A lap- és szalagcsiszolók olyan csiszológépek, amelyek lapos és hosszú csiszolófelülettel rendelkeznek. Használják fa, fém és más anyagok finomítására, simítására. Itt is íves (tekercses) vagy végtelenített csiszolópapírt, vásznat vagy vliest használnak
Polírozógépek: A polírozógépek a finomítás és a felületi fényesség elérésére szolgálnak, például az ékszeriparban vagy az autóiparban. itt többféle technológia létezik a finom szemcsézetű (akár P3000) tépőzáras csiszolóktól a polírozó pasztákig, melyet rongykorongon, báránybőrön stb. alkalmaznak.
Vizes csiszolók: Vízzel vagy víz alapú kenőanyagokkal dolgoznak, amelyek hűtik a csiszolószerszámok felületét és csökkentik a por képződését. A legegyszerűbb példa a kövek csiszolása, mely jelentős porral jár, ha nem alkalmazunk vizet. A turbótárcsa, a gyémántszemcsés tépőzáras, gyémánt vágó és gyémánt tisztítótárcsa esetén is alkalmazzák a vizes kezelést. A gyémántcsiszolók gyémántszemcse tartalommal (bevonattal) rendelkeznek, amelyek különösen kemény anyagok csiszolására alkalmasak, mint amilyen például a kerámia, a különböző kövek (például gránit) vagy az edzett acél.
